Khimaira idézetei

Sokat gondolkodtam mostanában a barátság mibenlétéről és határairól; mi fér bele és mi nem. Nem mondom, hogy sokkal okosabb lettem ez is egy olyan szövevényes kapcsolat amivel vagy nagyon sokat nyersz vagy nagyon nagyot bukhatsz. Kicsit hasonlít ez a szerelemhez talán csak abban különbözik, hogy nem olyan szeszélyes lángoló érzés hanem sokkal megalapozottabb és normális esetben kiegyensúlyozotabb dolognak kellene lennie. Hangsúlyozom kellene bár az utóbbi hetek hónapok tapasztalatai nem ezt bizonyítják számomra; itt is erősen megtalálható az elvesztés miatti félelem és a féltékenység érzése. Egy dolog biztos, mindig azt bántjuk akit a legjobban szeretünk talán azért mert azt hisszük ez még belefér meg ő majd ezt úgyis megbocsátja, nem szándékos volt, aztán persze jön a megbánás és a fájdalom hogy tehettem ezt vele... jobb esetben. Kérdés az, hogy van-e határ amit még el tud viselni az egyik fél a másiknak ezeket a "hibákat", kirohanásokat vagy eljön-e illetve eljöhet-e az a pont amikor azt mondod, hogy bármennyire is fontos vagy nekem ezt már nem tűröm tovább mert én megyek ebbe tönkre. Nehéz, nagyon nehéz és állati nagy szerencséje van az embernek ha talál olyan barátokat akik képesek megbocsátani és túllépni dolgokon a magasztosabb cél érdekében, nevén nevezve a barátságunk fontossága miatt.   A határokról meg annyit, hogy nagyon vékonyak mibe szólhat bele az ember és mibe nem, főleg ha a barát tisztábban lát, mint éppen az érintet fél és előjön a védelmezési mechanizmus. A probléma ezzel is az, hogy milyen alapon szól bele a másik ha te se csináltad jobban szituációk jönnek fel témába. Más életét mindig könnyebb átlátni, mint a sajátunkat tipikus más szemében a szálkát is magadéban a gerendát sem dolgok ezek. Nah erre találjon ki valaki egy szabálykönyvet vagy adja körbe a Tesó kódexet bár minden barátság ahogy minden ember és élete más és más úgy nem hiszem h általánosságokról lehet beszélni a témában.

"Jó lenne tudni, van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más?... Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?" A Talmud

Nincs emberi kapcsolat,mely megrendítőbb,mélyebb lenne,mint a barátság. A szerelmesek,igen,még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú,mert minden jót és szépet barátjának akar,nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől,túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni,sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben mint a szűkszavú megértő türelmes és áldozatrakész barátság.S nincs ritkább

"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó." (Robert Brault)

A barátság nem élet-halál kérdése,annál sokal fontosabb.

Az igaz barát olyan, mint az egészség, csak akkor értékeled, mikor már elvesztetted.

"a Jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat"

"Az igazi barát az, aki ismer, de ennek ellenére szeret is."

"A barát az, aki megérti a múltad, hisz a jövődben, és elfogad annak, aki vagy."

Az igaz barát az, aki alaposan ismer téged, de ennek ellenére szeret.

Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb a barátság, annál erősebb a fény.

-->