És íme egy újabb adag vers, aztán ne tessék elszomorodni a versek olvasása közben ez már csak ilyen mindig a szerelem és a fájdalom illetve a reménytelen szerelem ihleti meg a költőket! Azért van itt 1-2 pozitív vers is szemezgessetek:)

• "Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
• Néma barátod, rabszolgád vagyok,
• alázatos és bizalmas barát,
• Aki nem kér semmit, csak néz és imád,
• És nem akar lenni, csak általad,
• Csak árnyéka annak, ami vagy."

• “Ki nem szenvedett, az félig élt,
• Ki nem csalódott, az nem remélt,
• Ki nem sírt, az kacagni sem tudott,
• Ki mindenkiben bízott, az nem gondolkodott!”

,Oly furcsák vagyunk mi emberek,

 Az egyik szemünk sír, a másik nevet,

 Egymásról azt hisszük boldog talán,

 S irigykedünk egy-egy vidám szaván.

És nem vesszük, ó dehogy vesszünk észre,

 Hogy könnyek égnek csillogó szemébe."

semmit várok, nevetek s hull a könyem,

reménytelenség a remény előttem,

erős vagyok, de gyönge és erőtlen,

engem mindenki megölel s megöl.

"Becsukom a szemem, s csak Rád gondolok,
Elaludni nélküled nehezen tudok,
Hallom a hangod, ahogy suttogod: szeretlek,
Mégis üres a szobám nélküled,
Vágyom Rád, mint virág a tavaszi harmatra,
Irántad érzett szerelmen nem múlik egyhamar,
Bárcsak velem lehetnél örökre,
Mindenem odaadnám cserébe,
Hiányzol kedvesem."

"Szeress, mert rövid az élet,
Szeress, mert szeretlek Téged,
Szeress, hogy velem boldog legyél
Szeres, nehogy egy életet tönkretegyél!
Szeress, hogy viszont szeresselek,
Szeress, hogy tudjam: szerethetlek.
Ameddig szeretsz addig élek.
Szeress sokáig, mert meghalni félek!"

Álmodj néha rólam és én ott leszek Veled,

Ha megérint a hajnal, én korábban ébredek.

Szólj néha hozzám, ha hiányzom Neked,

Keress álmaidban és én ott leszek Veled!"

"Valaki titokban rólad álmodik,

Valaki rólad szövi legszebb álmait.

Valaki téged nagyon-nagyon szeret,

Valaki követne a pokolba is téged.

Valaki szemében miattad könny csillog,

És ez a valaki hidd el, én vagyok."

"Szeress, mert rövid az élet,

Szeress, mert én szeretlek téged.

Szeress, hogy boldog legyél,

Szeress, nehogy egy életet tönkretegyél.

Ameddig szeretsz, addig élek,

Szeress, mert a haláltól félek."

"Ha könnyes a szemed és ég a szád,

Ne félj, én gondolok rád!

Ha mindenki elhagy és senki sem szeret,

Akkor is tudd, hogy én mindig ott leszek veled!

Mert te vagy a Nap, mely lenyugszik este,

Te vagy a Hold, az éjszaka teste,

Te vagy a csillag, mely szemembe ragyog,

Te vagy az Élet, nélküled én sem vagyok

" Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fuszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fál: az ido ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak mit toled kaptam s még kapok.
Koldus szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."

William Shakespeare

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csak hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

: Petőfi Sándor

18-as karika:P

Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst?
- ennek a jámbor nép így magyarázza okát:
akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket
gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze.
Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem,
s mellyel az emberi faj újrateremti magát.
Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá,
más-másfélékké tette az embereket.
Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított,
s tette a másik lény lába közé e csomót.
Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát,
és e csomó folyton visszakívánja helyét.

Janus Pannonius

"Megtanítottál szeretni,
Látni, érezni.
És én most már csak Téged látlak,
Téged érezlek és
csak Téged szeretlek.
És nem tudom meddig, és nem is
akarom tudni,
Amíg szeretsz,
szeretlek!"

: Schaller Balázs Amíg szeretsz...

Barátság

És barát az, aki téged sírni is lát,
Mert barátnak könnyezik az ember,
A nagyvilágnak ennyire megnyílni nem mer.
És barát, aki vígasztal és bátorít,
És soha semmitol el nem tántorít,
Még akkor se, ha a cél oly távoli,
De azt mondja: No hajrá, ez egy jó buli!
Próbáld meg, gyurkozz neki!
És barát, ki ha kell, minden erejét összeszedi,
És segít, és bíztat, és soha meg nem csal,
Mert érdek nélkül, A legnagyobb kincs kell neki:
TE MAGAD!

"Nem vagyok ellened, nem vagyok veled,

nem hagyom, hogy utálj, és nem hagyom, hogy szeress.

Nem kell a segítség, nem kell a bizalom,

én sem adok neked, így nem kell vissza kapnom.

Nézz át rajtam csak akár egy üvegen,

ha te jössz hozzám, majd átveszed a szerepem.

Nem kell a fájdalom, nem kell a szánalom,

nem kell, hogy rám nézz, és ne érezd a bánatom.

Van, aki hallgat és felnéz rám nemesen,

van, aki mellém ül, hogy őszintén szeressen.

Neked csak Senki vagyok a nevem ennyi,

nem akarok megfelelni másoknak díszelegni."

Kétség? Választ kerestem

Gyötrelem? Elviseltem

Remény? Elvetettem

Bűn? Kiélveztem

Fájdalom? Átéreztem

Elmúlás? Igen

Mindent elvesztettem"

"Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kiből kicsordul minden szeretet
Kinek lelke élettől vidám,
Ki himnuszt zeng az ég hajnalán
Ki minden könnyből virágot szakaszt,
Minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!"

Számíthatsz rám, veled vagyok
Sebeket adsz, én beléd marok
Lángok és jég, ennyi vagyok
Megöllek majd, és belehalok
(Wellington: Számíthatsz rám)

Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"  Shakespeare

"Ha valaki elment,ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment,és eltudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni."(Alexandre Dumas)

Kivánod ami nincs,
S nem kapható,
S mid van, kezed között
Olvad mint hó.

 Vörösmarty Mihály

Ha nevetek csak te hallod meg,
Ha sírok csak te törlöd le az arcomról az összes könnycseppem,
Én azért születtem, hogy te legyél mellettem,
Ha nem vagy itt velem, becsukom a szemem és elképzelem...

Furcsa érzés, nem értem.
Én ezt senkitől nem kértem.
Egyik percben lenn vagyok a mélyben,
Utána repülök fenn a magas égen.
Felhőn sétálok, majd érzem a pokol tüzét,
Lelkem szárnyal, majd hirtelen megég.
Néha úgy érzem, nem kell semmi,
Utána a világot át tudnám ölelni.
Mélyből a magasba, magasból a mélybe...

"Távol messze Tőled szomorú az élet,
szívem azt dobogja látni szeretnélek.
Nem mondom, hogy szeress engem
nem mondom, hogy gondolj rám,
mert ha nem vagyok szívedbe zárva
hiába is mondanám.

Nem tudtál szívből szeretni,
S most én megpróbállak feledni.
Szerettelek igazán, hogy mennyire, azt te nem tudhatod,
Elhoztad szívembe a felkelő napot, majd szerelmed alábbhagyott.
Még mindig szeretlek téged, de érzem
Soha nem fogsz úgy szeretni mint én téged.
Még fájnak az emlékek, és fáj a szív,
Üres a szó, mely téged hív.
Egy lány, egy érzés, lassan vége már,
Már nem várom hogy újra eljöjjön a nyár...
Meleg szellő cirógatja testem,
Hideg szél fúj a szívemben.
Együtt vagyunk, mégsem vagy velem,
Szerelmem irántad reménytelen.
Már nem várok és nem remélek semmit,
Nem futok olyan után ki mást hív.

Szeretném remélni hogy egyszer majd rámtalál
Kinél szerelmem ugyanolyan viszonzásra talál.
Veled vagyok, bár tudom reménytelen,
De nehezen tudom elképzelni nélküled az életem.
Szeretném hinni, hinni hogy változhatsz,
És szerelmünkre újból beköszönt a tavasz.
De most sem hívsz és nem nézel felém,
Számunkra már tényleg nincs több remény.
Most jöhetne hát a búcsú, nem lesz folytatás,
De naiv kis szívem még csodára vár.
Várom a hajnalt, és figyelem az eget,
Valahol lehet, hogy te is ugyanezt teszed...

Elegem van az életből, nem akarok élni,
Nem akarok szenvedni, se többet félni.
Nem akarok érezni már se jót, se rosszat,
Nem akartam rövid életet, se hosszat.
El akarok menni innen, el jó messzire,
Emberek nélkül akarok lenni, nem gondolva semmire.
Felejteni akarok, nyugalomban, csöndben,
Erdőben sétálni a sötétben és ködben.
Nem akarok vitát, sem szidást hallani,
Nem fogok többet senkit se zavarni.
Nem akarok bánatot, nem akarok érzést,
A szívem nem bír már el több vérzést.
Vérezni lehet, míg az embernek van vére,
De nekem már nincs, eldobom végre.
Utálom a világot, zord környezet,
Sötét, borús, borzalmas övezet.
Nem találok örömöt itt, se boldogságot,
Csak megvetést, bánatot, hazugságot.
Vidám szeretnék lenni, mégsem tudok,
Ezért feladom, és a Halál felé futok.
Gyenge vagyok és gyáva, nem tagadom,
De nem látok semmi okot, amiért itt kéne maradnom.
Nem tudom mit érez más, csak azt amit én,
Nem lehetek többé boldog, ez már tény.
Melankólikus mondanivalóm csak egy szó: Halál,
Egy lány, aki nem keresi a boldogságot, mert sosem talál.

"Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni, aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer."

"Aki szeret, annak varrd fel kabátja gombját,
Mert meglehet, hogy felvarrja más;
Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját,
Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más;
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba,
Mert könnyen meglehet, hogy rámosolyog más;
Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta,
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más,
És akkor hidd el, nem Ő a hibás!"

"Amíg nem szerettél senkit e világon,
Szabad voltál mint madár az ágon.
De ha meglátsz egy fiút, ki szemét rád veti,
Ha még nem szerettél, megtanulsz szeretni!
Kínos nyugtalan lesz éjjeled, nappalod,
Feléje fog szállni minden sóhajod.
Bárhogy is szereted nem fogod őt bírni,
Ha őszintén szerettél, megtanulsz sírni.
Mikor azt hiszed, hogy legjobban szeret,
Szíve érted lángol és reszket,
Akkor meglátod őt másssal sugdolózni,
Ha igazán szerettél, megtanulsz csalódni.
Szíved ilyenkor marják az érzések,
Kebled olyan, mint egy feldúlt darázsfészek.
Bár csalódtál benne, nem fogod feledni,
Ha őszintén szerettél, megtanulsz szenvedni."

"Ha valaki elment ne hívd többé vissza,
a megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ne csalj meg senkit, gondolj magadra,
neked is fájna ha valaki megcsalna.
Ha majd szívedből elmúlik a nyár,
helyébe ősz jön majd havas lesz a táj,
gondolj a múltra, mely örökké fáj!"

"Miért van az, hogy mi szép csak álom lehet,
S szívünk kérdéseire nem jön felelet.
Nem tudod miért de neked semmi sem sikerül,
S már az álmok sem éltetnek, nehéz e világon egyedül.
Miért van az, hogy nagyon szereted,
De ő csak áll s nem fogja kezedet?!
Félsz a csalódástól, s közeledni nem hagysz senkit sem,
Éled életed attól rettegve, hogy rád talál a szerelem.
Ám ő jön, s rabul ejti jéghideg szíved,
S tudod belehalsz, ha újra elveszíted.
S akkor megtörténik, s mi gyönyörű volt már csak halványuló emlék,
S könnyek közt sóhajtod: bárcsak meghalnék!"

"Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
De akkor majd búsan lehajtod a fejed.
Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz:
Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz!"

"Azt mondják szállj,
De valami vissza húz,
Azt mondják járj,
De az élet földbe zúz!
Azt mondják álmodj,
De a valóság kísért,
Azt mondják szeress,
Ha gyűlölnek is ezért!"

„Nem vagyok jövőbe látó égi jel
Csak egy álom, ami gyakran téved el
Lehet, nem vagyok az, kit mindig is kerestél
De az volna szép, ha mégis szeretnél!”