Khimaira idézetei

Sokat gondolkoztam rajta, hogy is kéne csoportosítani az idézeteimet 180 oldal össze-visszaság. Nem mellesleg pedig ha 13 éves korától gyűjti az ember őket a felnőtté válás korszakai is észrevehetőek mikor mivel értettem egyet mi tetszett. Egy biztos törlésről és szelektálásról szó sem lehet még ha ma már banálisnak is tűnik 1-1 idézet az is én voltam valaha:) Fogtok találni elég sok mára már elcsépelnek tűnő idézetet dehát akkoriban még ezeket én véres verítékkel gyűjtöttem és írtam ki kézzel könyvekből nem úgy volt mint ma, hogy dobálta a facebook mindenkinek őket halomszám...

Felmerülhet a kérdés  hogyan lett pont ez az egyik nagy hobbim. Anno 2001 körül kutatgattam kicsit anyámék régi holmijai közt és találtam jó pár fényképet róla meg apámról is; mindegyik hátulján idézetekkel, így küldték el őket egymásnak. Régi szép idők... számomra ez nagyon megható dolog. Ezúton jelezném, hogy ezzel bármikor le lehet venni a lábamról ez olyan Rómeo és Júlia stílus számomra, bármiféle irodalmiságot birtokló férfi azonnal jelentkezzen nállam:D

A mai téma úgy döntöttem a versek lesznek azokat könnyen ki tudom szűrni tessék lássék tehát:

A 2 kedvenccel kezdem:)

Merj és Bízz!

Tudom, mit éltél át, tudom mennyire fájt.
A fájdalom múló dolog, de a pillanat is,
Amit nem szabad elszalasztanod sohasem.
A pillanat, amikor tovább kell lépni és élni.
De légy kegyes, ne ellenséges, merj bízni és hinni.
Szegényebb lenne nélküled a világ, hiszen olyan vagy,
Mint egy tavasszal nyíló gyönyörű virág.
Érted bárki tűzbe menne, de ha nem engedsz közeledbe senkit
Nem lesz olyan, ki megmenthet és elveszhetsz.
Sokan várnának rád éveket számolnák a perceket,
Vajon erejük elég-e, bírják–e a sok türelmet, várakozást.
Hányan állnák a sarat, hányan buknak el?
Megvárnád-e történéseket végignéznéd haláltusájukat?
Minden ember más nem oly ,mint hiszed hidd el és bízd ,
Van értékes ember, aki egy esélyt megérdemel.
Ne légy konok, embertelen, hiszen eme világ ilyen.
Legyél kegyes, tudom nehéz, de boldogság lesz jutalmad,

Nem bánat, s bú, örömtelen kapcsolat.
Tudom úgy érzed néha, mintha beszorítanának, gyötörnének,
S nem találod helyed sodródsz az élettel kevés életkedvvel.
Sokan űznek, hajtanak, de vannak akik csak az embert,
Azon keresztül látják meg a csodálatos nőt benned.
Ezek csak szavak, de te élettel töltheted meg-e sorokat.
Te döntesz a felelősséged nagy!
Hiszen aki érez, becsül, szeret, nőként kezel igen sérülékeny,
Olyan ,mint egy csiga, aki ha veszélyt érez visszahúzódik,,
S ki tudja mikor nyílik meg újra.
Rohanó élet? A boldogság hajszolása mindenkit éltet?
Talán, de mindenki máshogy éli meg.
Van, aki nem gázol át senkin, nem bánt meg senkit
Csak szeretni akar boldogságot adni és viszont kapni.
Ne tagadd meg eme embereket ismerd fel őket, mert
Elszalasztod őket és megtagadod akkor belőlük erőtlen,
Csalódott, elcsigázott szerencsétlenek lesznek.
Merj bízni, merj hinni, merj szeretni, merj boldog lenni,
Merj lépni a bizonytalan felé, hiszen nem tudhatod mikor
Mit veszthetsz el, de mire feleszmélsz, lehet már késő lesz.
Adj esélyt, légy bátor, mert boldog lehetsz bárhol!

Hiányzol

Színház az életem,
Azt játszom, könnyű nekem,
Miközben nem megy semmi,
És valahogy nem kell senki,
De ilyesmiért még nem kell sírni.

Színház az életem,
Jól játszom a szerepem,
De nélküled nincs mit tenni,
Úgy hiányzol, mint még senki,
Hát azt hazudom: sírásra semmi okom.

Hiányzol, nem engedem,
Hogy átszáguldj az életemen!
Emlékszem rá, hogy fájt, mikor elmentél.
Mikor jössz, vagy mikor mész -
Ez már nem tartozik igazán rám,
De szép volt, de rég volt,
Olyan szép volt, talán igaz sem volt,
De elmúlt...

Nem tudom, mi lesz veled,
Ha nem fogom a kezed,
Te egyedül nem tudsz élni,
És ha nem vigyáz rád senki,
Hát lefogadom, hogy el tudsz veszni.

Színház az életed,
Azt játszod, könnyű neked,
De nem tudom elképzelni,
Hogy igazán hű tudsz lenni,
Hogy megváltozol. Csak hozzám tartozol.

Hiányzol, letagadom,
Hogy te vagy minden gondolatom,
Hány éjszakán át ébren vártam rád,
Szabad vagy, mint a madár,
És én nem siratlak igazán már,
De szép volt, de rég volt,
Olyan szép volt, talán igaz sem volt,
De elmúlt...

Színház az életem,
Azt játszom, könnyű nekem,
Miközben nem megy semmi,
És valahogy nem kell senki,
De ilyesmiért még nem kell sírni.

Színház az életem,
Jól játszom a szerepem,
De nélküled nem megy semmi,
Úgy hiányzol, mint még senki,
Hát elbúcsúzom, ha fáj is letagadom.

: Anderson - Kovács Kati Színház az életem

Arcod keresem a naplementében,
amit máshonnan látunk, te meg én.
Neked az óceánról ragyog vissza,
nekem a fák közt szűrődik át a fény.

Arcod keresem a csillagok közt,
amit együtt nézünk talán.
A csillagokkal beszélek, és közben
akaratlanul is, meg-megérint a magány.

Arcod keresem az arcok közt, megtörve már,
és e keresés közben más arcok találnak rám.
De szemükbe nézve nem látok mást,
csak egy arcot, egy látomást,
melyet keresni fájó,
mely szüntelenül, mindig szemem előtt lángol…
A te arcod.

Fodor István Arcod keresem

Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul,

  tested melegét magamba szívni, láthatatlanul

 ott lenni minden jóban,

  minden kimondott mondatodban,

  az ételeidben a mosolyodban,

  lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában,

  minden gondolatodban."

  "Szeretnék szemed kútjába merülni,

  mélyére szállni, s odalenn

  megérinteni, ha már egyedül vagyok

  a végtelent."

Osztrovszkij: Tudod, mi a bánat? 

• Ülni egy csendes szobában,
• s várni valakire, aki nem jön többé.
• Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
• s otthagyni szíved örökké.
• Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
• könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
• Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
• csalódott szívvel, mindig csak remélni.
• Megalázva írni könyörgő levelet,
• sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
• Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
• rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
• Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
• mással látni őt, nem vissza fordulni.
• Kacagni boldogan, hazug lemondással,
• otthon leborulni, könnyes csalódással.
• Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,

imádkozni azért, hogy Ö meg nem tudja mi is az a bánat.

• Dante Aligééri: Volt egyszer egy szerelem
•  
• Elmentél tőlem kedvesem,
• S én hagytam, menj csak el.
• Hiába lett volna minden
• Ki menni akar hagyni kell.
•  
• Mosolygott hozzá két szemem
• De mögé már senki nem néz.
• Játszani a közömbös embert
• Most látom milyen nehéz.
•  
• Ha most valaki megkérdezné
• tőlem, mit jelentesz nekem,
• Büszkeségemben azt felelném
• Semmit, csak egy elmúlt szerelem.
•  
• Elmegyünk egymás mellett
• A két szemed rám nevet
• Kacagva köszönök én is
• De a hangom egy kicsit megremeg.
•  
• Mosolygok az utca sarkáig
• De aztán ahogy befordulok
• Fáradtan szememhez nyúlok
• És egy könnycseppet szétmorzsolok.
• Miért nem öltél meg szemeddel,
• Midőn ez is terajtad állt?
• Miért nem dúltad szívemet fel,
• S nem adtál énnekem halált?
• Ölelő puha karjaidban
• Kimúlnom miért nem lehetett!
• Midőn szerelmes csókod ittam,
• Miért nem szívtad ki lelkemet?...
• Szívem' miért nem tépted ki bátran,
• Midőn zokogva rád borult!...
• Nem vergődném most itt a sárban,
• És nem volnék ily nyomorult !
• /Reviczky Gyula/

• Ha erre jársz
• és sírni látsz,
• ne mondj semmit,
• hisz nem tudod mi bánt.
•  
• Ha földön fekszem
• s Te rám találsz,
• ne mondj semmit,
• nem tudod mi fáj.
•  
• Ha szárnyszegetten
• melletted zuhanok alá,
• ne mondj semmit,
• csak menj tovább.
•  
• Ha szívedbe nézel
• és megtalálsz,
• ne mondj semmit,
• várj reám.

• “Egyszerre minden oly természetes,
• Megbénító, ujjongó félelem.
• Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les.
• Vár. Megmozdul. Nem, nincs ott semmi sem.
• Szégyenkezik. Elindul hirtelen.
• A szél megint hűlő szívébe fúj.
• Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.
• És fájni kezd, gyógyíthatatlanul.”
• (Vas I.: A hang)

• Ha bánat dúlja lelkedet,
• Ha szíved sajogva ég,
• Ne mondd el senkinek
• nehogy gúnyolva légy.
• Ne lásson át a folyókon
• a kíváncsi tömeg.
• Mosoly lebegjen ajkadon,
• Ha vérzik is szíved.”

• Miért van az, hogy mindig azt imádjuk, aki hűtlen, aki mást szeret?
• Miért van az,hogy szívrepesve várjuk, pedig tudjuk, hogy rajtunk csak nevet?
• Miért van az, hogy titkon könnyet ejtünk, ha a múlt emléke énekel?
• Bár találhat szebbet-jobbat lelkünk, azt az egyet nem feledjük el.”
• (Reviczky)

 "A változás varázsa

Csak mennek a napok,
S, Te nem vagy itt velem,
Pedig annyira, annyira
Kellenél nekem!
Talán nem is sejted
Mennyire megváltozott minden,
Más szemmel látom a világot,
És ezt Neked köszönhetem.

Tudnál-e szeretni?
Lehetnék a kedvesed?

Mennyi a kérdés,
És a válasz Benned van,
Ne siesd el kérlek,
Fontold meg nyugodtan.

S ha úgy érzed,
Valamit el kell mondanod,
Csak nézz a szemembe,
Én majd mindent tudni fogok.

Mert elég egy pillantásod
Hogy megértsem,
Lobog még a Láng,
Vagy meghalt egészen..."

"Félek, hisz nélküle élni már nem tudok.
Félek hisz napjaim csak vele boldogok.
Félek, hisz nem tudom meddig fog szeretni.
S attól is félek, hogy el fog engem feledni.

Félek én attól is, hogy nem csak engem szeret.
Félek én attól is, hogy titkon rajtam nevet.
Tudom, hogy szeret, de én mégis félek.
Félek hisz nélküle mit sem ér az élet.

Félek, mert nem vagyok biztos semmiben,
Félek, mert rajta kívül nem bízom senkiben.
De ha egyszer elhagy, az számomra a végzet,
Inkább meghalok mintsem, hogy nélküle éljek."

"Sóhajt kedvesen
az erdõ köröttem,
Zordon fák ágai
alatt csendesen,
Elgondolkodva
lépkedek magamban,
Rõt leveleken
az õszi avarban,
Elmúlnak percek
s hosszú órák
Találgatom miképpen
lelem módját
Legszebb titkom,
hogy eljusson Te hozzád
Eléd állni, várni
szólni nem merek
Kiáltom gyáván a csendnek:"

"Legmélyebb érzelem
Tudod-e mi a szerelem?!
E szóra gyöngéd sóhaj lelkeden,
de tudod mi a szerelem?!

Forró könnycsepp gördülése
Csendes szavak remegése
Szeme meleg pillantása
Égõ szívem dobbanása
Tél után tavasz, tavasz után tél,
de bízva él a remény.
Boldog álmok szálldosása
Kétségek gyötrõ kínzása.
Édes-kegyetlen fájdalom
Értelem feletti hatalom

...Sokszor mondod: "Szeretem"!
De tudod mi a szerelem?"

Tudod mi a bánat? (ver.2)

Hát elmondom neked.

Szeretni valakit, ki nem szeret téged.

Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot, soha el nem érni,

S csalódottan mindig csak remélni.

Reménykedve, írni könyörgő levelet.

Szívdobogva várni, de nem jön rá felelet.

Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.

Látni őt mással,

Elmenni mellette kacagva,

Hazamenni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni

S imádkozni, hogy ő soha meg ne tudja,

Hogy mi is az a bánat.

Elmentél tőlem, s én hagytam, menj csak el!

Hiába lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell!

Mosolygott hozzá az arcom, de mögé nem látott senki.

Elmegyünk egymás mellett, a szemed rám nevet,

De a hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utca sarkáig, s azután ahogy elfordulok,

Fáradtan a szememhez nyúlok, s egy könnycseppet elmorzsolok,

Különösek vagyunk mi emberek,

A lelkünk sír, az ajkunk nevet.

Hazugság az egész életünk,

Ha sírunk, akkor is nevetünk.

S ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mit jelentesz nekem,

Egy pillanatra tán zavarba jönnék, nem tudnék szólni hirtelen,

Csak utána mondanám: Semmiség, csak egy elmúlt szerelem!

S nem venné észre rajtam senki sem,

Hogy könnyes mind a két szemem.

S ha újra megkérdezné tőlem, mit jelentesz nekem,

Azt mondanám csendesen.

Semmit, semmit, semmit sem…

Szerelmemnek 2 ::

Boldog vagyok végre, mert itt vagy Nekem,
Boldog vagyok végre,mert megfogod két kezem.
Boldog vagyok mostmár,mert senki sem a régi
Meggyújtottad szívem,s e tûz elemészti.
nem is tudom elmondani mit jelentesz nekem,
Olyan vagy mint Ámornak a forró,tüzes szerelem.
Mint a zöld mezõnek a friss nyári fuvallat,
Mint a bimbozó rózsának az andalító illat.
Nem létezem nélküled,
Mert az éltetõmmé lettél,
S engem az egész világon a legboldogabbá tettél.
Hisz itt vagy nekem ha félek,
Õrzõm vagy ha rettegek,
S meleg kabátként ölelsz át ha a hidegtõl reszketek.
Bárcsak kimondhatnám hogy éppen most mit érzek
Mert érzéseim felvállani mostantól nem félek.
De sajnos nincs rá szó hogy mi vagy Te énnekem
A szívem rabja,lelkem õrzõje,s az egész életem.
Tiéd vagyok mostmár,s örökre az maradok,
De most inkább nézlek némán,s hallgatok.
Hallgatok,mert szavak nélkül többet mondd az ember,
Pillantásom pillantásoddal találkozik,s testem testeddel.
Megérintelek végre,
S ajkam ajkadhoz ér,
Az egész testemben õrülten kavarog a forró vér.
Felfûti a testem,
S a vágy már éget,
Vessünk a kínzó vágyódásnak örökre véget.
Tiéd leszek immár,
S beteljesedik a Szerelem,
Elérkezik végre a megváltó kegyelem.
Eggyé olvadunk,
S egyként tovább létezünk,
Együtt dobban szívünk,
Egy ritmusra mozdulunk, együtt lélegzünk.
Így lesz ez mostmár míg világ a világ,
Míg el nem hervad a Földön az utolsó virág.

Normal 0 21 false false false